„A hülyeség a hidrogén mellett a legnagyobb mennyiségben előforduló anyag az univerzumban.” Ezt állítólag Thomas Edison mondta, és egyes feljegyzések szerint azt a kifejezést is használta, hogy „sajtos szendvics”. Talán úgy, hogy „Kérek egy sajtos szendvicset.” Vagy úgy, hogy „Sajtos szendvics? Igen, kérek.” Vagy úgy, hogy „Inkább egy sajtos szendvicset, ha lehet.” Ez még nem tisztázott, de komoly kutatások folynak ez ügyben. Néhány, szakmájukban nem foglalkoztatott történész szerint a történelminek nem mondható esemény valahogy így történt (vagy máshogy):

Thomas Edison, aki egyébként egy tudós feltaláló fickó volt, a jeles esemény idején éppen a pincéjében tartózkodott, ahol úgy általában tudós-feltalálósat szokott játszani. Szóval odalent tanyázott, és sálat horgolt, mert a kutatása 959-edszer is zátonyra futott, és nem volt éppen újabb ötlete.

– Mi csináljak? Mit csináljak? – morfondírozott magában. – Legközelebb mit csináljak? Egy sapkát a szomszéd kisfiúnak? Vagy egy pulóvert? Talán inkább valami ennivalót kéne neki vinni. Szegények olyan csórók.

És akkor váratlanul kigyulladt a lámpa. A fejében. Nem az a lámpa, amin dolgozott, mert az az istennek se akart kigyulladni!

– Sajtos szendviccsel még nem próbáltam! – hangzott a nagy felismerő gondolat, és rögtön rendelt is egyet. – Egy sajtos szendvicset!

Talán a „kérek” szó is elhangzott a mondat elején, de az is lehet, hogy a végén. A történészek ölre mennek egymással ennek kérdésében; még egy pofon is elcsattant.

– Hogy micsodát?! – kiáltott vissza az emeletről az asszony. – Egy sajtos szendvicset?! Pont most?! Éppen a padlót súrolom! Csupa retek a kezem!

– Mi?! Retek?! Jó, akkor retekkel kérem!

Edison kisvártatva megkapta a retkes sajtos szendvicset, de az a nyomorult lámpa sajtos szendviccsel se akart működni…