Egy pékség előtt álló, unottan cigiző, kávézó lány ihlette e szabadverset, mely egyfajta társadalomkritikaként is értékelhető. Kezdetben nem versnek szántam, csak lusta, fáradt szófüzérnek, mert az hangulatában passzol a témához, de hát itt-ott becsúszott egy-egy rím, én meg ráhagytam, hadd rímeljen. Íme tehát a vers, ami nem feltétlenül akar vers lenni, de hát mégis az.

Reggel felébredtem, és arra gondoltam, valami nagy dolgot kellene ma végrehajtani.

Most nem olyasmire gondolok, mint ami a múltkor foglalkoztatott: Vajon sikerül-e egy igazi, szabályos dodekaédert kibányászni az orrlukamból?

  Kombinált, komlpikált beruházás kivitelezése vette kezdetét Békásmegyeren, mely Magyarország eddigi legdrágább, 130 csilliárd monopolyeurós beruházása. A fejlesztés első fázisában a mélygarázs és az új vásárcsarnok kerül megépítésre.

„A hülyeség a hidrogén mellett a legnagyobb mennyiségben előforduló anyag az univerzumban.” Ezt állítólag Thomas Edison mondta, és egyes feljegyzések szerint azt a kifejezést is használta, hogy „sajtos szendvics”. Talán úgy, hogy „Kérek egy sajtos szendvicset.” Vagy úgy, hogy „Sajtos szendvics? Igen, kérek.” Vagy úgy, hogy „Inkább egy sajtos szendvicset, ha lehet.” Ez még nem tisztázott, de komoly kutatások folynak ez ügyben. Néhány, szakmájukban nem foglalkoztatott történész szerint a történelminek nem mondható esemény valahogy így történt (vagy máshogy):